Rachel Colbert
Hátranéztem
és Rebecca nem moccant egy tapottat sem Robert mellől. Szerintem fülig
belzúgott ebbe a fiúba ,mert nagyon látszik rajta,hogy odáig van Rob-ért
és a srácon is ugyan ez látszik. Remélem majd összejönnek! Taylor
pedig
csak ott ült és engem figyelt. Lehet azon gondolkozik ,hogy jöjjön e
utánam,aminek örülnék ,de úgy se fog. Amit eddig leszűrtem belőle hogy
menő,sportos,ért a csajozáshoz
és nagyon udvarias is. Még egy
két percet vártam, hátha kedves barátnőm jön ,de nem mozdult meg. Egy
utolsó pillantást vettetem Taylorra majd megindultam. Lassan
lépdeltem a homokban közben végig csak ő járt a fejemben. Rebecca tuti
összejön Robbal és akkor biztos , hogy sokat fogok Taylorral is
találkozni. Elképzeltem milyen lehet vele szörfözni, vajon ügyesebb mint
én? Vagy talán csak pózolt a deszkája mellett? Lehet hogy az első
nagyobb
hullám után be is esne a vízbe, és nekem kéne kimentsem. Akaratlanul
is
ahogy ezt elképzeltem ,elnevettem magam. Végül odaértem a holmimhoz és
magamra kaptam a strandruhám és visszaindultam a lakóhelyünk
felé. Szerencsére nem lakunk mesze a parttól ,mindössze fél
háztömbnyire. Alig vártam hogy hazaérjek a légkondicionált lakásba.
Mikor
már nem jártam mesze a háztól megcsörrent a mobilom.
-Halló?-szóltam
bele.
Rebecca hangja szólt vissza.
-Rachel hol vagy?-kérdezte aggódva.
-Mindjárt otthon, miért talán meguntak azok a fiúk?-kérdeztem kissé
élesen. Kicsit bánt ,hogy Rebecca nem jött velem.
-Nem, csak van valami
amiről beszélnünk kellene.-hadarta.
Vajon
mit akarhat, talán bocsánatot kér amiért helyettem azokat
választotta? Végül is azt beszéltük meg hogy egész nap együtt leszünk,és
tanulni is fogunk. De eszembe jutott hogy néztek egymásra Rob és Rebecca
és minden indulatom elszállt.
-Jól van Rebecca mond csak mit
szeretnél?-egyeztem bele végül.
-Öööö Rachel ezt inkább otthon beszéljük
meg jó?-mi lehet olyan fontos hogy ha egyszer felhív nem mondja mert
nem telefontéma?
-Oké,akkor
otthon találkozunk,szia!-és letettem a telefont.Amint letettem a
telefont már bent is voltam a hűvös lakásba.Levettem a papucsomat,a
kulcsot a kulcstartóba helyeztem majd elfeküdtem a kanapéra. Egy jó
tíz perc múlva már Rebecca is hazaért.
-Rachel?!-hallottam a hangját
amint bejön.
-Itt vagyok a
nappaliban!-szóltam vissza. Egyszer csak Rebecca megjelent és
villámcsapásként ért amint megláttam mögötte Taylort.
-Nem baj ugye, ha a meghívtam a srácokat?-nevetett miközben én tisztára
lefagytam.-Tudod a srácok kitalálták hogy nem e mennénk le este a partra
bulizni? És kaptam
egy sms-t a dékán kis kedvencétől ,hogy a vizsga holnap elmarad így
gondoltam ne unatkozunk, hanem menjünk bulizni! Na mit szólsz?-lelkendezett
Rebecca,és nem volt szívem letörni a lelkesedését, így beleegyeztem a
dologba.
-Jól van felőlem.-Rebecca tapsikolt örömében és kiviharzott a
szobából.
Így egyedül maradtam Taylorral. Ő csak ott állt egy kicsit aztán leült mellém a kanapéra.
-Helló!Helyzet?-kérdezte vigyorogva.
-Szia,nem
sok, nem vagy szomjas?-kérdeztem mint jó házigazda. Gyorsan kimentem a
konyhába ahol a hűtőből kiszedtem egy üveg hideg ásványvizet. Taylor a
nyomomban volt,és mikkor a poharat szedtem volna ki a szekrényből
hirtelen megpördűltem és az arcunk pár centire volt egymástól. Próbáltam
hátrálni de nem volt menekvésem, falhoz szorított. Csendesen így
szólt.
-Szeretnél este randizni velem? Nem muszáj abba a buliba
menni.-hirtelen nagyot nyeltem de felelni nem feleltem csak álltam és
menekvést kerestem. De ekkor egy hangocska megszólalt a fejemben,nem ezt
akartad?!
-Hát,nem
is tudom....azt hiszem hogy igen.-dadogtam zavaromban. Ekkor hirtelen ajkai az
enyémre tapadtak. Akaratlanul is vissza csókoltam.Az ujjaim a haját
túrták.
A
pillanatot Rebecca és Rob zavarta meg.
-Öhm...zavarunk?-kérdezte
Rob. Taylort gyorsan elengedtem és a szoba legtávolabbi pontjához
siettem.
-Nem!- felelte Taylor vigyorogva. Látszik ,hogy mennyire meg van elégedve
magával.-Rob,az esti program lefújva a részünkről,Rachelel vacsorázni
megyünk! - felém fordult majd rám kacsintott. Én lesütöttem a szememet gyorsan.
Nemsokára
Rebecca kikísérte a fiúkat. Én gyorsan a szobámba siettem ,ahol ledőltem
az ágyamra és visszaidéztem mi történt. Egyszer csak halk kopogtatást
hallottam és pillanatokon belül , Rebecca dugta be a fejét.
-Nem zavarlak? -egy darabig
csendben voltam majd odébb csusszantam az ágyon és magam mellett a helyet
ütögéltem.
Rebecca
szélesen vigyorgott majd betáncolt a szobámba.
-Kérdezhetek
valamit?-kérdeztem a takarót fixírozva,ő pedig bólintott egyet.-Nos úgy
látom ,hogy te és Rob kezdtek nagyon összemelegedni....-ez inkább
megállapítás volt sem mint kérdés.
-Igen nagyon jól kijövünk
egymással , remélem hogy az esti buli után talán lesz esetleg
valami, mondjuk egy csók.-egy-két percig gondolkoztam hogy erre mit
feleljek,de nem akarom a ma délután történtekre terelni a
gondolataimat.
-Huu
tényleg Rachel!Az a kis délutáni...dolog közted és Taylor között...az
azt jelenti amire gondolok?-mertem remélni hogy nem fog erről
beszélni, hát de mit is várhatnék Rebeccától?! Örökösen érdeklik az én
szerelmi ügyeim. Az egyetlen egy bajom Rebeccával az hogy örökösen szeret
kombinálni. Mire hirtelen leeset mi járhat most a fejében, hirtelen
elordítottam magam.
-NEM!!Nem járunk! Hiszen csak pár órája "ismerem"..Szó sincs róla.....felejtsd
el kérlek! -Rebecca hirtelen hátra hökölt, aztán rezzenéstelen arccal
folytatta.
-De szeretnél vele járni.-ez se kérdésnek hangzott hanem
megállapításnak.
-Nézd,az a csók semmit nem jelentett...ő szó szerint
letámadott!-ezt mintha egy kicsit emésztette volna. Hitte is volna meg
nem is.
-Nézd Rachel,te is tudod meg én is tudom, hogy te totálisan
belezúgtál Taylorba...és neki is bejössz...-zavartan néztem rá. Észrevette
hogy nem értem miről beszél.
-Hadd magyarázzam el,oké?-gyorsan
bólintottam a kérdésére.
-Rob mesélte mikor kint
voltunk, hogy tuti bejössz
Taylor-nek és azt vette észre ,hogy talán első látásra beléd
szeretett..Rob már ezer éve ismeri és még sose látta így nézni Taylort senkire sem! És
én is tudom ,hogy neked is bejön és most ez a kis...dolog is
megtörtént. Sajnálom hogy megszakítottuk a...szóval tudod mit, úgy láttam
nagyon élvezed. És mikor bejöttem most...le merem fogadni száz dolcsiba
is hogy róla álmodoztál. És lenne egy kérdésem,hogy este mit fogsz felvenni a randitokra?-na
már csak ez kellett, miért firtatja egyre a kínos témákat?! Végül is azt
határoztam el magamban hogy nem megyek el sehová sem Tayloral, hisz lehet
hogy egy pár nap után lerázna.
-Őszinte leszek hozzád Rebecca, én nem
megyek randizni ma este..sok a tanulni valóm amúgy is..szóval...-egy
pillanat alatt pipa lett rám.
-Mi van? Rachel Colbert, te lemondod a randidat
az álomhercegeddel?! Egyszerűen nem hiszem el!-nagyon kiakasztó tud lenni
mikkor így beszél.
-Jól hallod...nem megyek el...tanulnom kell..te
viszont elkezdhetnél készülődni...azt hiszem Rob lassan itt lesz
érted.-Rebecca arcára csalódás ült ki,de ez az én dolgom nem az övé.
-Igazad van,jobb ha most megyek készülődni.-majd fel pattant és
eltűnt a szobámból. Bezártam a szoba ajtóm és lepattantam a
hintaszékembe. Vajon hogy mondjam meg Taylornak hogy mégsem tudok
elmenni? Nem akarok bunkó lenni vele, hisz a későbbiekben esetleg lehet hogy
lesz még is valami. Nos ez vajon jó Szia Taylor,bocsi hogy csak most szólok de mégsem tudok elmenni ,vagy esetleg ezt mondhatnám: Halli,figyú esti progi lefujva,na szia.
Még néhány lehetőséget végigpörgettem de nem találtam az elsőnél
jobbat. Megkérem Rebeccát hogy mondja meg Robnak, hogy Taylor nyugodtan
mehet velük bulizni. Leültem a gépem elé és átkezdetem tanulgatni a múlt
órai anyagot.
Észre sem
vettem ,hogy már menyi az idő csak azt ,hogy Rebecca jön be a szobámba Rob társaságával együtt.
-Szia
Rachel,mi elmentünk Robal...légy jó..remélem jól fogsz itthon is
múlatni.-oda néztem Robra akinek az arcán apró vigyor terült
el.
-Oké,köszi..nektek is.-intettem nekik jelezve hogy lépjenek
le. Rebecca bólintott és kimentek. Elhatároztam, hogy elmegyek lefürödni,és
fel is pattantam a gép elől és a fürdő felé igyekeztem. A kádba langyos
vizet engedtem és beledőltem.
Úgy fél
órát lehettem bent mikkor a telefonom csenget.Gyorsan megtörülköztem
aztán a fürdőköntösömbe bújtam.
-Halló?-szóltam bele. Majd össze estem
mikor meghallottam ,hogy ki van a vonal túlsó oldalán..
-Szia Rachel...Rob
mondta hogy nem érsz rá este,ez igaz?Vagy csak az a kis köcsög
kamuzott?-elhúztam a
szám szélét,reméltem hogy nem fog felhívni.
-Ööö..szia...igen,igazat
mondott..sajnálom...de ma este más programom van...-Taylor hallgatott nem
szólt egy szót sem. A csönd már kezdett kínos lenni.
-Szeretnél más
valamit még?Mert ha nem akkor szia.-motyogtam.Taylor hangja nagyon
csalódott volt.
-Hát...nem...szia...-majd
kinyomta a telefont.
Épp hogy csak felöltőztem a kedvenc pizsimbe valaki
csengetett az ajtón. Ahogy kitártam az ajtót megláttam az unokabátyámat.
-Tyler!!!-síkitottam
örömömben egyet és átöleltem.Ő is átölelt és felkapott a földről és
forogtunk egy párat a viszontlátás örömének.
-Még mindig ilyen kicsi
vagy?Nem nősz semmit sem!-szinlelt méltatlankodást vitt a hangjába és a
fejét csóválta. Válaszul arcon csókoltam,mire ő meg megsimogatta a
fejemet.
-Tyler nem sértésnek mondom de sokszor úgy csinálsz mintha én
egy kiskutya volnék.-amint a szavak kijöttek belőlem Tyler arcán széles
vigyor ült ki.
-Bocsi Rachel! De tudod olyan jó szívatni a kedvenc
unokahúgomat...-erre a fiúra egyszerűen képtelenség haragudni vagy csak
megsértődni is. De a válaszába bele kellett kötnöm.
-Az egyetlen
unokahúgod...-pontosítottam.
-Nem vagy éhes?-kérdeztem mert már régen
elmúlt vacsi idő és kezdtem már megéhezni.
-De egy egész marhát be
tudnék kapni.-gyors kiszaladtam a konyhába és benéztem a hűtőbe,de
kicsit hiányos volt így elhatároztam, hogy inkább rendelek pizzát. Tyler repesett az örömtől ugyanis a pizza az egyik kedvenc
kajája. A pizza hamar megérkezett és olyan hamar el is fogyott.
-Ööö..Tyler..én nagyon kezdek
álmosodni..hazamész vagy itt maradsz éjszakáig?-színlelt álmosságal
kidőltem a kanapén.
-Ha nem gond akkor itt maradnék..-belehullott egy
kis tincs az arcomba és Tyler as fülem mögé simította.
-Álmos is
vagy?-kérdezte és valamin nagyon gondolkodott.
-Igen...egy kicsit korán
keltem ami azt illeti.-észre sem vettem ,hogy hogyan de Tyler izmos
karjai közt találtam magam.Egyenesen egy ágyra dobott szerencsére az
enyémre,de gondoltam kicsit megszívatom.
-Te hülye ez Rebecca
szobája!-először kicsit furán nézet szerintem el is hitte,nem bírtam ki
röhögés nélkül...
-De hogy is..az én szobám nyugi...látnod kellett volna
milyen képet vágsz.-Tyler is elvigyorodott és elkezdett csiklandozni.
Én
csak visítottam és nevettem.
- Áááá...Tyler nee..ne csináld..nem kapok
levegőt.- szerencsére abbahagyta. Gyorsan beszaladtam a
fürdőbe,felkötöttem a hajam,fogat mostam és már mentem is vissza a
szobába. Amint visszamentem a
szobámba Tyler ki volt dőlve az ágyamon.
-Figyelj Tyler én most már
tényleg álmos vagyok szóval aludjunk oké?- bebújtam a takaró alá.
-Oké
aludjunk,nem gond ha itt melletted alszok?
-Nem,dehogy baj...Rebecca
kitudja mikor keveredik haza. Jó éjt Tyler!-motyogtam már félálomba.
--------------------------------------------------------------
Sziasztok! :) Mint látjátok meghoztuk a
2.részt! Reméljük tetszett! Nagyon szépen köszönjük a + 2 feliratkozót
, a 6 tetsziket és a 2 megjegyzést is!
Kommenteljetek mert csak akkor lesz új rész!!