▲ CHAPTER 2 ▲

Rachel Colbert

Hátranéztem és Rebecca nem moccant egy tapottat  sem Robert mellől. Szerintem fülig belzúgott ebbe a fiúba ,mert nagyon látszik rajta,hogy odáig van Rob-ért és a srácon is ugyan ez látszik. Remélem majd összejönnek! Taylor  pedig csak ott ült és engem figyelt. Lehet azon gondolkozik ,hogy jöjjön e utánam,aminek örülnék ,de úgy se fog. Amit eddig leszűrtem belőle hogy menő,sportos,ért a csajozáshoz és  nagyon udvarias is. Még egy két percet vártam, hátha kedves barátnőm jön ,de nem mozdult meg. Egy utolsó pillantást vettetem Taylorra majd  megindultam. Lassan lépdeltem a homokban közben végig csak ő járt a fejemben. Rebecca tuti összejön Robbal és akkor biztos , hogy sokat fogok Taylorral is találkozni. Elképzeltem milyen lehet vele szörfözni, vajon ügyesebb mint én? Vagy talán csak pózolt a deszkája mellett? Lehet hogy az első nagyobb hullám után  be is esne a vízbe, és nekem kéne kimentsem. Akaratlanul is  ahogy ezt elképzeltem ,elnevettem magam. Végül odaértem a holmimhoz és magamra kaptam a strandruhám és visszaindultam a lakóhelyünk felé. Szerencsére nem lakunk mesze a parttól ,mindössze fél háztömbnyire. Alig vártam hogy hazaérjek a légkondicionált lakásba. Mikor már nem jártam mesze a háztól megcsörrent a mobilom.

-Halló?-szóltam bele. Rebecca hangja szólt vissza.
-Rachel hol vagy?-kérdezte aggódva. 
-Mindjárt otthon, miért talán meguntak azok a fiúk?-kérdeztem kissé élesen. Kicsit bánt ,hogy Rebecca nem jött velem. 
-Nem, csak van valami amiről beszélnünk kellene.-hadarta. Vajon mit akarhat, talán bocsánatot kér amiért helyettem azokat választotta? Végül is azt beszéltük meg hogy egész nap együtt leszünk,és tanulni is fogunk. De eszembe jutott hogy néztek egymásra Rob és Rebecca és minden indulatom elszállt.
-Jól van Rebecca mond csak mit szeretnél?-egyeztem bele végül.
-Öööö Rachel ezt inkább otthon beszéljük meg jó?-mi lehet olyan fontos hogy ha egyszer felhív nem mondja mert nem telefontéma?

-Oké,akkor otthon találkozunk,szia!-és letettem a telefont.Amint letettem a telefont már bent is voltam a hűvös lakásba.Levettem a papucsomat,a kulcsot a kulcstartóba helyeztem majd elfeküdtem a kanapéra. Egy jó tíz perc múlva már Rebecca is hazaért.
-Rachel?!-hallottam a hangját amint bejön.

-Itt vagyok a nappaliban!-szóltam vissza. Egyszer csak Rebecca megjelent és villámcsapásként ért amint megláttam mögötte Taylort.

-Nem baj ugye, ha a meghívtam a srácokat?-nevetett miközben én tisztára lefagytam.-Tudod a srácok kitalálták hogy nem e mennénk le este a partra bulizni? És kaptam egy sms-t a dékán kis kedvencétől ,hogy a vizsga holnap elmarad így gondoltam ne unatkozunk, hanem menjünk bulizni! Na mit szólsz?-lelkendezett Rebecca,és nem volt szívem letörni a lelkesedését, így beleegyeztem a dologba.
-Jól van felőlem.-Rebecca tapsikolt örömében és kiviharzott a szobából.

Így egyedül maradtam Taylorral. Ő csak ott állt egy kicsit aztán leült mellém a kanapéra.
-Helló!Helyzet?-kérdezte vigyorogva.

-Szia,nem sok, nem vagy szomjas?-kérdeztem mint jó házigazda. Gyorsan kimentem a konyhába ahol a hűtőből kiszedtem egy üveg hideg ásványvizet. Taylor a nyomomban volt,és mikkor a poharat szedtem volna ki a szekrényből hirtelen megpördűltem és az arcunk pár centire volt egymástól. Próbáltam hátrálni de nem volt menekvésem, falhoz szorított. Csendesen így szólt.
-Szeretnél este randizni velem? Nem muszáj abba a buliba menni.-hirtelen nagyot nyeltem de felelni nem feleltem csak álltam és menekvést kerestem. De ekkor egy hangocska megszólalt a fejemben,nem ezt akartad?!

-Hát,nem is tudom....azt hiszem hogy igen.-dadogtam zavaromban. Ekkor hirtelen ajkai az enyémre tapadtak. Akaratlanul is vissza csókoltam.Az ujjaim a haját túrták.

A pillanatot Rebecca és Rob zavarta meg.
-Öhm...zavarunk?-kérdezte Rob. Taylort gyorsan elengedtem és a szoba legtávolabbi pontjához siettem.

-Nem!- felelte Taylor vigyorogva. Látszik ,hogy mennyire meg van elégedve magával.-Rob,az esti program lefújva a részünkről,Rachelel vacsorázni megyünk! - felém fordult majd rám kacsintott. Én lesütöttem a szememet gyorsan.

Nemsokára Rebecca kikísérte a fiúkat. Én gyorsan a szobámba siettem ,ahol ledőltem az ágyamra és visszaidéztem mi történt. Egyszer csak halk kopogtatást hallottam és pillanatokon belül , Rebecca dugta be a fejét.
-Nem zavarlak? -egy darabig csendben voltam majd odébb csusszantam az ágyon és magam mellett a helyet ütögéltem.

Rebecca szélesen vigyorgott majd  betáncolt a szobámba.
-Kérdezhetek valamit?-kérdeztem a takarót fixírozva,ő pedig bólintott egyet.-Nos úgy látom ,hogy te és Rob kezdtek nagyon összemelegedni....-ez inkább megállapítás volt sem mint kérdés.
-Igen nagyon jól kijövünk egymással , remélem hogy az esti buli után talán lesz esetleg valami, mondjuk egy csók.-egy-két percig gondolkoztam hogy erre mit feleljek,de nem akarom a ma délután történtekre terelni a gondolataimat.

-Huu tényleg Rachel!Az a kis délutáni...dolog közted és Taylor között...az azt jelenti amire gondolok?-mertem remélni hogy nem fog erről beszélni, hát de mit is várhatnék Rebeccától?! Örökösen érdeklik az én szerelmi ügyeim. Az egyetlen egy bajom Rebeccával az hogy örökösen szeret kombinálni. Mire hirtelen leeset mi járhat most a fejében, hirtelen elordítottam magam.
-NEM!!Nem járunk! Hiszen csak pár órája "ismerem"..Szó sincs róla.....felejtsd el kérlek! -Rebecca hirtelen hátra hökölt, aztán rezzenéstelen arccal folytatta.
-De szeretnél vele járni.-ez se kérdésnek hangzott hanem megállapításnak.
-Nézd,az a csók semmit nem jelentett...ő szó szerint letámadott!-ezt mintha egy kicsit emésztette volna. Hitte is volna meg nem is.
-Nézd Rachel,te is tudod meg én is tudom, hogy te totálisan belezúgtál Taylorba...és neki is bejössz...-zavartan néztem rá. Észrevette hogy nem értem miről beszél.
-Hadd magyarázzam el,oké?-gyorsan bólintottam a kérdésére. -Rob mesélte mikor kint voltunk, hogy tuti bejössz  Taylor-nek és azt vette észre ,hogy talán első látásra beléd szeretett..Rob már ezer éve ismeri és még sose látta így nézni Taylort senkire sem! És én is tudom ,hogy neked is bejön és most ez a kis...dolog is megtörtént. Sajnálom hogy megszakítottuk a...szóval tudod mit, úgy láttam nagyon élvezed. És mikor bejöttem most...le merem fogadni száz dolcsiba is hogy róla álmodoztál. És lenne egy kérdésem,hogy este mit fogsz felvenni a randitokra?-na már csak ez kellett, miért firtatja egyre a kínos témákat?! Végül is azt határoztam el magamban hogy nem megyek el sehová sem Tayloral, hisz lehet hogy egy pár nap után lerázna. -Őszinte leszek hozzád Rebecca, én nem megyek randizni ma este..sok a tanulni valóm amúgy is..szóval...-egy pillanat alatt pipa lett rám. -Mi van? Rachel Colbert, te lemondod a randidat az álomhercegeddel?! Egyszerűen nem hiszem el!-nagyon kiakasztó tud lenni mikkor így beszél.
-Jól hallod...nem megyek el...tanulnom kell..te viszont elkezdhetnél készülődni...azt hiszem Rob lassan itt lesz érted.-Rebecca arcára csalódás ült ki,de ez az én dolgom nem az övé.
-Igazad van,jobb ha most megyek készülődni.-majd fel pattant és eltűnt a szobámból. Bezártam a szoba ajtóm és lepattantam a hintaszékembe. Vajon hogy mondjam meg Taylornak hogy mégsem tudok elmenni? Nem akarok bunkó lenni vele, hisz a későbbiekben esetleg lehet hogy lesz még is valami. Nos ez vajon jó Szia Taylor,bocsi hogy csak most szólok de mégsem tudok elmenni ,vagy esetleg ezt mondhatnám: Halli,figyú esti progi lefujva,na szia. Még néhány lehetőséget végigpörgettem de nem találtam az elsőnél jobbat. Megkérem Rebeccát hogy mondja meg Robnak, hogy Taylor nyugodtan mehet velük bulizni. Leültem a gépem elé és átkezdetem tanulgatni a múlt órai anyagot.

Észre sem vettem ,hogy már menyi az  idő csak azt ,hogy Rebecca jön be a szobámba Rob társaságával együtt.
-Szia Rachel,mi elmentünk Robal...légy jó..remélem jól fogsz itthon is múlatni.-oda néztem Robra akinek az arcán apró vigyor terült el.
-Oké,köszi..nektek is.-intettem nekik jelezve hogy lépjenek le. Rebecca bólintott és kimentek. Elhatároztam, hogy elmegyek lefürödni,és fel is pattantam a gép elől és a fürdő felé igyekeztem. A kádba langyos vizet engedtem és beledőltem.

Úgy fél órát lehettem bent mikkor a telefonom csenget.Gyorsan megtörülköztem aztán a fürdőköntösömbe bújtam.
-Halló?-szóltam bele. Majd össze estem mikor meghallottam ,hogy ki van a vonal túlsó oldalán..
-Szia Rachel...Rob mondta hogy nem érsz rá este,ez igaz?Vagy csak az a kis köcsög kamuzott?-elhúztam a szám szélét,reméltem hogy nem fog felhívni.
-Ööö..szia...igen,igazat mondott..sajnálom...de ma este más programom van...-Taylor hallgatott nem szólt egy szót sem. A csönd már kezdett kínos lenni.
-Szeretnél más valamit még?Mert ha nem akkor szia.-motyogtam.Taylor hangja nagyon csalódott volt.

-Hát...nem...szia...-majd kinyomta a telefont.  Épp hogy csak felöltőztem a kedvenc pizsimbe valaki csengetett az ajtón. Ahogy kitártam az ajtót megláttam az unokabátyámat.

-Tyler!!!-síkitottam örömömben egyet és átöleltem.Ő is átölelt és felkapott a földről és forogtunk egy párat a viszontlátás örömének.
-Még mindig ilyen kicsi vagy?Nem nősz semmit sem!-szinlelt méltatlankodást vitt a hangjába és a fejét csóválta. Válaszul arcon csókoltam,mire ő meg megsimogatta a fejemet.
-Tyler nem sértésnek mondom de sokszor úgy csinálsz mintha én egy kiskutya volnék.-amint a szavak kijöttek belőlem Tyler arcán széles vigyor ült ki.
-Bocsi Rachel! De tudod olyan jó szívatni a kedvenc unokahúgomat...-erre a fiúra egyszerűen képtelenség haragudni vagy csak megsértődni is. De a válaszába bele kellett kötnöm.
-Az egyetlen unokahúgod...-pontosítottam. -Nem vagy éhes?-kérdeztem mert már régen elmúlt vacsi idő és kezdtem már megéhezni.
-De egy egész marhát be tudnék kapni.-gyors kiszaladtam a konyhába és benéztem a hűtőbe,de kicsit hiányos volt így elhatároztam, hogy inkább rendelek pizzát. Tyler repesett az örömtől ugyanis a pizza az egyik kedvenc kajája. A pizza hamar megérkezett és olyan hamar el is fogyott.
-Ööö..Tyler..én nagyon kezdek álmosodni..hazamész vagy itt maradsz éjszakáig?-színlelt álmosságal kidőltem a kanapén.
-Ha nem gond akkor itt maradnék..-belehullott egy kis tincs az arcomba és Tyler as fülem mögé simította.
-Álmos is vagy?-kérdezte és valamin nagyon gondolkodott.
-Igen...egy kicsit korán keltem ami azt illeti.-észre sem vettem ,hogy hogyan de Tyler izmos karjai közt találtam magam.Egyenesen egy ágyra dobott szerencsére az enyémre,de gondoltam kicsit megszívatom.
-Te hülye ez Rebecca szobája!-először kicsit furán nézet szerintem el is hitte,nem bírtam ki röhögés nélkül...
-De hogy is..az én szobám nyugi...látnod kellett volna milyen képet vágsz.-Tyler is elvigyorodott és elkezdett csiklandozni. Én csak visítottam és nevettem.
- Áááá...Tyler nee..ne csináld..nem kapok levegőt.- szerencsére abbahagyta. Gyorsan beszaladtam a fürdőbe,felkötöttem a hajam,fogat mostam és már mentem is vissza a szobába. Amint visszamentem a szobámba Tyler ki volt dőlve az ágyamon.
-Figyelj Tyler én most már tényleg álmos vagyok szóval aludjunk oké?- bebújtam a takaró alá.
-Oké aludjunk,nem gond ha itt melletted alszok?
-Nem,dehogy baj...Rebecca kitudja mikor keveredik haza. Jó éjt Tyler!-motyogtam már félálomba.

--------------------------------------------------------------

Sziasztok! :) Mint látjátok meghoztuk a 2.részt! Reméljük tetszett! Nagyon szépen köszönjük a + 2 feliratkozót , a 6 tetsziket és a 2 megjegyzést is!  Kommenteljetek mert csak akkor lesz új rész!!